Kisbabák, akik már az anyaméhben is jógáztak UPDATE

Flóra, Jakab, Luca, Zorka, Bori, Barnus, Dini, Ámon, Mara

Eddig róluk van képem, de körülbelül már 50 baba született, akik velünk jógáztak. Ha van kedved küld el Te is a képet, hogy feltehessem. Folyamatosan bővítem!

És ráadásnak egy születéstörténet Borikáról (alulról a második fénykép bal oldalt) Zsuzsitól:

Tavaly november 30-án este elmentünk étterembe a férjemmel és valahogy kényelmetlenül éreztem magam. Azt tudni kell, hogy november közepén elvállaltam egy magyarról angolra fordítást november végi határidővel, úgy gondoltam úgyis csak unatkoznék otthon, ráadásul csak december 8-ra voltam kiírva. Időközben kiderült, hogy igen nehéz szöveg, illetve rólam meg az derült ki :), hogy már nem nagyon tudok fél óránál tovább a számítógép előtt ülni mert nagyon feszül a hasam. Szóval aznap, november 30-án délelőtt küldtem el a végleges anyagot és nagyon boldog voltam. Este 10 körül hazaértünk és nemsokára rájöttem hogy akkor most megindult a szülés. Borika megérezte, hogy most már semmi nem áll útjában hogy megszülessen, kivárta míg befejezem a fordítást (ma is elég türelmes egyébként).
Egész éjjel jöttek a fájdalmaim, aludni nem tudtam, inkább a kádban feküdtem, elég intenzívek voltak. Végül másnap délelőtt bementünk a kórházba (amikor olyan 6-7 percenként jöttek), a kórház Bp másik felén van. Én teljesen kicsavartan a fáradtságtól, éhségtől (mindent kihánytam) valami pozitívumra vártam, de azt mondták hogy ez a fázis akár még 2 hétig eltarthat és hazaküldtek. Du. 4-kor már úgy éreztem nem bírom tovább és az orvosommal beszéltem aki azt mondta, hogy ebből szülés lesz még ma, úgyhogy irány vissza a kórház. Ezt követően már elég gyorsan tágultam, és tényleg nagy segítségemre volt a jógában tanult relaxáció, kihasználtam minden másodpercet a fájások között. 6 körül megrepesztette az orvos a magzatburkot, és 7 táján elkezdhettem kitolni a babát. A kitolás viszont nem ment, mert kiderült, hogy nagyon szűk a medencém, van rakta egy hupli és azon nem akar átgördülni a baba feje. kb 1,5 óráig tornáztattak különböző pozíciókba hátha sikerül. 22 óra vajúdás után az állapotomra tekintettel végül vákuummal segítették ki a fejét a babámnak, és már ment minden mint a karikacsapás. kicsit aggódtunk, hogy nem lesz-e baja a vákum miatt két hétig csúcsos volt a fejecskéje. Sokan megnyugtattak róla, hogy ez bevett eljárás és hogy nincs maradandó nyoma. Most már mi is tudjuk, hogy ez a helyzet. Nehéz szülés volt, de én nagyon euforikusan éltem meg, életem egyik legnagyobb élménye volt.
Köszönöm Zsuzsi, hogy megosztottad velünk!!!