Flóra, Jakab, Luca, Zorka, Bori, Barnus, Dini, Ámon, MaraEddig róluk van képem, de körülbelül már 50 baba született, akik velünk jógáztak. Ha van kedved küld el Te is a képet, hogy feltehessem. Folyamatosan bővítem!
És ráadásnak egy születéstörténet Borikáról (alulról a második fénykép bal oldalt) Zsuzsitól:
Tavaly november 30-án este elmentünk étterembe a férjemmel és valahogy kényelmetlenül éreztem magam. Azt tudni kell, hogy november közepén elvállaltam egy magyarról angolra fordítást november végi határidővel, úgy gondoltam úgyis csak unatkoznék otthon, ráadásul csak december 8-ra voltam kiírva. Időközben kiderült, hogy igen nehéz szöveg, illetve rólam meg az derült ki :), hogy már nem nagyon tudok fél óránál tovább a számítógép előtt ülni mert nagyon feszül a hasam. Szóval aznap, november 30-án délelőtt küldtem el a végleges anyagot és nagyon boldog voltam. Este 10 körül hazaértünk és nemsokára rájöttem hogy akkor most megindult a szülés. Borika megérezte, hogy most már semmi nem áll útjában hogy megszülessen, kivárta míg befejezem a fordítást (ma is elég türelmes egyébként).
Egész éjjel jöttek a fájdalmaim, aludni nem tudtam, inkább a kádban feküdtem, elég intenzívek voltak. Végül másnap délelőtt bementünk a kórházba (amikor olyan 6-7 percenként jöttek), a kórház Bp másik felén van. Én teljesen kicsavartan a fáradtságtól, éhségtől (mindent kihánytam) valami pozitívumra vártam, de azt mondták hogy ez a fázis akár még 2 hétig eltarthat és hazaküldtek. Du. 4-kor már úgy éreztem nem bírom tovább és az orvosommal beszéltem aki azt mondta, hogy ebből szülés lesz még ma, úgyhogy irány vissza a kórház. Ezt követően már elég gyorsan tágultam, és tényleg nagy segítségemre volt a jógában tanult relaxáció, kihasználtam minden másodpercet a fájások között. 6 körül megrepesztette az orvos a magzatburkot, és 7 táján elkezdhettem kitolni a babát. A kitolás viszont nem ment, mert kiderült, hogy nagyon szűk a medencém, van rakta egy hupli és azon nem akar átgördülni a baba feje. kb 1,5 óráig tornáztattak különböző pozíciókba hátha sikerül. 22 óra vajúdás után az állapotomra tekintettel végül vákuummal segítették ki a fejét a babámnak, és már ment minden mint a karikacsapás. kicsit aggódtunk, hogy nem lesz-e baja a vákum miatt két hétig csúcsos volt a fejecskéje. Sokan megnyugtattak róla, hogy ez bevett eljárás és hogy nincs maradandó nyoma. Most már mi is tudjuk, hogy ez a helyzet. Nehéz szülés volt, de én nagyon euforikusan éltem meg, életem egyik legnagyobb élménye volt.
Köszönöm Zsuzsi, hogy megosztottad velünk!!!
